Sándor vagyok, költő. Vékás. Debrecenben születtem 1972-ben, de igazán Budapesten lettem otthon – már ha létezik ilyesmi a szó klasszikus értelmében - amúgy, lehet, hogy nem, mert egy ideje Vácon élek. Harminc éve írok (40 amúgy), s bár foglalkoztam újságírással, cégépítéssel, vállalatiránytási rendszerekkel, sőt információbiztonsággal is, elnököltem, szerveztem, politizáltam, szerényen hiszem: a szavakból új világ lesz.
Kamaszkorom óta pördül' bennem a szó, hol szóviccé, verssé, novellává, mesévé. Az elmúlt évtizedekben különféle műfajokkal barátkoztam, de a líra mindig haza-vár. Verseimben a mindennapi – vagyis a létező – keveredik a sosem volttal, vagy inkább a „jobb lett volna, ha sosem lett volna" világgal, hol irónia, hol gúny, máshol egzisztenciális döbbenet, esetleg egy kis szomorúság, de mindig egyedi és személyes. Szerelemről és politikáról nem írok – nem, még rejtett dimenzióban sem –, sosem!
2004 előtti verseimet a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtaláljátok, néhány gyermekkönyvem pedig a nemzetközi digitális könyvtárban, az ICDL-ben is ott van – a projekt gépei szerint több nyelvre lefordítva.
Kedvencem magamtól a „Magánhangzás" című verseskötetem, amit a Kossuth Kiadó adott ki a 90. Könyvhétre, 2019 nyarán, s amiben a hétköznapok „magánhangzói" is otthonra találnak – azok, akik addig kimondhatatlanul maradnak, amíg le nem írom őket.
A vers képes megmosolyogtatni vagy éppen szíven ütni – vállalom a groteszket és az öniróniát. Hiszek abban, hogy a költészet nem elefántcsonttorony, hanem napi vitaminkapszula is lehet. Ha egyetlen sorommal valakit elgondolkodtatok vagy megmosolyogtatok, ha esetleg egy kislány, vagy egy kisfiú megnyer vele egy iskolai szavlóversenyt (lásd pl. Balga macska!), már érdemes volt azokat a sorokat leírni.
Hiszem, hogy verset olvasni meg annyi, mint magunkat keresni más hangján – s abban bízom, a magam útját a betűkön ugrándozva hol szeliden, hol harsányabban, de mindig járom majd tovább.
Vékás Sándor
Ez nem lett valami lírai. No, majd keresek egy verset a végére egyszer. :)
Höh? Innen meg nem lehet visszamenni a nyitóoldalra? Htez' zsákutca.